Ez micsoda fantasztikus nap volt!
Berastagi hegyvidéki városkájában töltöttük az éjszakát. Ez a település kedvelt üdülőhely volt a holland gyarmati időkben, de manapság ritka látvány itt az európa. Mindenhol ámultak rajtunk és több száz szelfit készítettek velünk 🙂 A környék híres a mezőgazdaságáról, útközben pompás gyümölcsöskertek és veteményesek között haldtunk és benéztünk a piacra is, válogatni a friss portékák között. Még egy virágfesztiválba is belefutottunk, ahol az ázsiai ízlésnek megfelelő, virágokkal agyoncsicsázott autók felvonulását élvezhettük végig.
Indonézia a világ legnépesebb muszlim országa. Bár a helyiek azt mondják, ők “flexibilis muszlimok”, azaz lazán veszik az imádkozást, az alkohol fogyasztást vagy akár a házasság előtti szexet, azért nekem szomorú látvány volt, hogy már a karonülő kislányok fejkendőt hordanak 😦
Magyarországnak az egyik legizgalmasabb vidéke az egykori tűzhányók által formált Balaton-Felvidék. Képzeljétek el micsoda elképesztő változatosságot hozhatott létre az indonéz szigeteken található több mint 500 vulkán! Ezek közül közel 150 jelenleg is aktív. Mi egy félálomban lévőt készültünk meglátogatni 🙂
Hajnali négykor szólt az ébresztő a rönkfából készült, fenyő és lakk illatú házikónkban. Túracipőbe és meleg ruhába bújtunk, hogy meghódítsuk a Sibayak vulkán csúcsát.
A város fölé két tűzhányó magasodik, a Sibayak és a 2.500 méter magas Sinabung, amely több mint négyszáz éves szunyókálás után nemrégiben felébredt, hogy alkalmanként több kilométeres füstoszlopot löveljen a levegőbe. A környékbeli falvakat kitelepítették, állítólag elvadult kutyahordák járják a lakók nélkül maradt falvak néptelen utcáit.
Elemlámpáink fényénél kapaszkodtunk felfelé a kénszagú, titokzatos sötétben, hogy az ébredő nap már a tűzhányó tetején találjon bennünket. Égett a combizmunk rendesen a meredekebb szakaszokon! Izgalmas és kicsit félelmetes volt vaksötétben menni. Se az utat nem láttunk, se azt, hogy mi van körülöttünk. Több helyen valami csobogó hangot hallottunk. Pataknak gondoltuk, de visszafelé kiderült, hogy a hegy oldalából előtörő gőzoszlopok sistergése volt! Azt is csak visszafelé láttuk, hogy az út egy részén keskeny ösvényen haladtunk, egy brutál meredek szakadék peremén!
Alig kezdett pirkadni, mikor felértünk a csúcsra, így végig élvezhettük minden pillanatát, hogyan ébreszti a nap fénye a körülöttünk lévő varázslatos világot! Elképesztő látvány volt 2000 méter magasról nézni, ahogy a hajnal első sugara megvilágította a dzsungel borította méregzöld hegyeket, a völgyben fekvő várost, és a közelünkben vígan pöfékelő Sinabung csúcsát! Pillanatról pillanatra változott a szemünk elé táruló látvány, ahogy a felhők rózsaszínűre, később vörösre változtak, majd előbukkant mögöttük a napkorong, életre keltve, szinte kiszínezve a világot! Ámulatba ejtő, lélegzetelállító pillanat volt!
A hegy csúcsa, egy beszakadt kaldera, kopár, holdbéli táj. Szürke sziklák, melyből több helyen forró gőzoszlopok lövelnek ki hangos sistergéssel, felforrósítva és sárgára színezve a közelükben lévő köveket. Sosem jártam még ilyen vidéken, mintha egy idegen bolygó felszíne lenne! A kitöréskor szanaszét szóródott vulkanikus sziklák méretükhöz képest meglepően könnyűek voltak. Akár cirkuszi mutatvány is lehetne, ahogy ezeket a görögdinnyénél nagyobb köveket fél kézzel emelgeti az ember 🙂
Lefelé menet feltűntek az első apró virágok és hamarosan illatos, buján zöldellő növények között vezetett az utunk. Nagyra nőtt jukkák, virágba borult pozsgások, csupa olyan növény, amit itthon cserépben nevelgetünk. Körülöttünk pedig, ameddig a szem ellát, végtelenbe nyúló erdők, felhőbe burkolózott hegycsúcsok. Fantasztikus, lélekemelő látvány volt! Rettentően feldobva tértünk vissza reggelizni a hotelbe! Még az se vette el a kedvünket, hogy kizárólag indonéz fogások, csípős raguk és rizs volt a kínálat. Sehol egy pirítós, sehol egy kocka vaj vagy lekvár 🙂
Lazításképpen megmártóztunk egy vulkanikus forrás elképesztően forró vizében. A szántóföldek közé épített medencék közül az egyik annyira meleg volt, hogy a lábujjunkat sem tudtuk beledugni! Amíg mi a kénes illatú vízben áztattuk magunkat, tőlünk pár méterre a helyiek, ügyet sem vetve ránk, a veteményesben dolgoztak. Csak egy focimezes kisfiú produkálta magát nekünk 🙂
Még megnéztünk egy buddhista sztupát, amely a burmai Shwedagon Pagoda élethű replikája és délután már a festői Toba-tó mellett kávéztunk egy útszéli büfében 🙂
Update:
Találtam a telefonomon néhány éredekes fotót Berastagiról:
villo.blog 