

Nekem ez az izgalmas város volt közel húsz évvel ezelőtt az első találkozásom a misztikus Ázsiával. Sosem felejtem el a pillanatot, mikor kiléptem a repülőtér ajtaján,megcsapott a párás trópusi hőség,orromba ismeretlen,szédítő illatok tódultak és én abban a pillanatban végzetesen beleszerettem ebbe a földrészbe!
Kuala Lumpurt azóta sem tudom megunni, mindig ugyanolyan izgatottan dobog a szívem,mikor a gép leereszkedik a pálmaültetvények közötti kifutópályára.



Ez a hét milliós nagyváros valahogy emberléptékű tudott maradni. A felhőkarcolók mellett rengeteg a dzsungeles zöld terület, szerethető egyensúlyban van a fejlett technológia Ázsia kócos bájával és ami az én szememben a legtöbbet ér, hogy minden vallás és kultúra egyforma tiszteletet élvez. A magasvasúton egymás mellett utazik a fényes selymekbe öltözött, homlokán piros bindit viselő hindu férfi a csadorba burkolt muszlim asszonyokkal és a tűsarkú cipős,miniszoknyás kínai lányokkal. Senki nem néz furcsán a másikra. Remekül megférnek egymás mellett a különböző hitűek templomai is, sőt az összes vallási ünnep munkaszüneti nap, így van olyan év, hogy 46 napot nem kell dolgozni menni 🙂










Imádom a helyi ételeket is! Ha egy elegáns éttermebe ül be az ember,vagy a milliónyi ínycsiklandó illatot árasztó utcai kifőzde kínálatából választ,garantáltan isteni kaját fog kapni!
És azok a gyümölcsök! Végem van a színes és csábító illatú trópusi gyümölcsöktől! Az út szélén,a közértekben vagy a regellizőhelyeken megpucolva,felszeletelve,nyársra húzva kínálják,csak ezen el tudnék élni egész hátralévő életemben!




A város felett szinte mindig felhős az ég,az eső nem esik,hanem ömlik,és ha utána kisüt a nap, kipurcan az ember a forró párától. Kicsit olyan,mint amikor kinyitom a gőzölős sütő ajtaját és nem kapom el időben a fejem 🙂 De micsoda illata van az egyenlítői virágoknak eső után és milyen fantasztikus látvány,ahogy a forró aszfalton gőzölögve párolognak a pocsolyák!


Ugye milyen egzotikus hangású a Kuala Lumpur név? Azt jelenti „sáros mocsár”. Eredetileg ónt bányásztak ezen a területen,főleg kínai munkások,ők az ősei az itt élő nagy számú kínai kolóniának. A város alapítása a briteknek köszönhető,akik maguk után hagyták jól működő iskolarendszerüket,a hatalmas teültetvényeket,a krikett meccseket,sok-sok csodálatos gyarmati épületet és a csillogó plázákban sorakozó Debenhams és Mark and Spenser boltjaikat 🙂


Döbbenetesek egyébként itt a bevásárlóközpontok. A városi csajok láthatóan hatalmas rajongói a márkás cuccoknak és kozmetikumoknak,emellett az egyik legnépszerűbb program a plázázás,így van olyan üzletközpont ahol hullámvasútazni lehet,máshol vizitaxikkal közlekedhetünk az üzletek között kanyargó mesterséges folyókon és van ahol süppedős szőnyegpadlón,andalító klasszikus dallamokat hallgatva sétálhatunk a királyi paloták luxusát idéző épületben,ahol még a levegő is illatosított.
A másik kedvec foglalatosság a helyiek körében a szelfizés. Lépten-nyomon díszesebbnél díszesebb,fotózásra csábító installációkkal találkozhatunk.



Aki a városban jár,annak kötelező látványosság a Petronas-ikertorony,ami többek között a Brilliáns csapda című filmből lehet ismerős. Aki látta,az biztosan emlészik Catherine Zeta Jones-ra,ahogyan a lézersugarak közt hajladozott testhezálló ruhájában 🙂
Ez az elegáns,452 méter magas,88 emeletes épület hét éven keresztül volt a világ legmagasabbja. 3000 elefánt súlyának megfelelő acélt használtak fel ebben az iszlám jelképeket hordozó építészeti csodában. 32.000 ablakán az ablakmosók egy hónap alatt érnek körbe! Fantasztikus élmény a két épület közötti hídon tenni egy sétát /külön izgalmas, hogy a híd nincs rögzítve a két toronyhoz, görgőkön csúszik,a kilengéshez igazodva/ ,vagy megcsodálni a torony tetejéről, hogyan festi vörösre a lenyugvó nap a felhőket a város felett. Észrevettétek már, hogy a világon mindenhol más hangulata van a naplementének?


Van még egy hely, ahonnan fenséges látvány a követni a nap lenyugvó sugarait. A Thean Hou kínai templom, melyet a tenger istennőjének tiszteletére emeltek, egy hegytetőn magasodik. A mázas cserepekkel borított, sárkányokkal díszített több szintes pagoda, a körülötte lévő szépen gondozott kert, a sok száz mécses, illatos füstölők és a színes lampionok festői hátteret biztosítanak a napsütés utolsó perceihez. Kertjében jókora aranyozott szobrok állnak őrt,mindegyikük a kinai asztrológia egy-egy állata. Az enyém a disznó 🙂

Az én kedvenc templomom mégsem ez, hanem a város legrégebbi hindu temploma, mely a kínai negyed mélyén rejtőzik. Az ide vezető utcán végig kóstolhatjuk az árusok mézédes trópusi gyümölcseit és ámulhatunk hogyan készítik az adománynak szánt virágfüzéreket az ügyes kezű asszonyok. Ha meg szeretnénk látogatni a templom belsejében lakó számtalan istent és istennőt /tudtátok hogy az ősi indiai mitológia 33 millió istent tart számon?/, le kell venni a cipőnket és átlépni a hatalmas küszöböt, mely útját hivatott állni a negatív energiáknak. A fekvő emberi alakot formáló épület számtalan oltárt és szobrot rejt, melyek változatosságát és színeit érdemes megcsodálni, akkor is, ha nem vagyunk tisztában szimbolikájukkal. Már több alkalommal láttam itt különböző látványos szertartásokat, de a legjobban szeretek egy kis időre leülni a hűvös márványpadlóra, elcsendesedni és élvezni ennek a szent helynek a mérhetetlen békességét.
Még órákig tudnék mesélni Kuala Lumpurról! Imádom a Batu Caves barlangtemplomának pofátlan makákóit, a parkoló melletti árusnál friss duriánt enni, elvegyülni az éjszakai piac eleven lüktetésében, koktélozni egy rooftop bár tetején vagy egy földbe sülyesztett asztalnál grillezni a vacsorát egy koreai étteremben. De most valami sokkal egyszerűbb és számomra mégis szebb emlék jutott eszembe erről a városról. Egy mozgalmas nap utáni este lementem a hotel medencéjéhez. A sejtelmesen kéklő medence mellett lefeküdtem egy nyugágyra. Körülöttem toronyházak meredtek az ég felé. Egyedül voltam, csak egy gekko cuppogott a mögöttem lévő falon. Felnézem a csillagokra, melyek teljesen más képet rajzolnak a fekete égboltra, mint otthon. Szeretem ezeket a pillanatokat. Ezért kelek útra mindig újra és újra….
