Ha ez embernek gyerekei születnek,akkor választania kell,hogy ezentúl Bobóországba jár nyaralni,vagy temérdek játékkal,plüssel és cumival felszerelkezve tovább folytatja a világ felfedezését.
Mi egyértelműen az utóbbi mellett döntöttünk,annál is inkább,mert borzasztó fontos szempont számomra,hogy a gyerekeim felnőttként toleránsak,széles látókörűek és nyitottak legyenek,emelett felelősen gondolkodjanak Földünk sorsáról. Úgy gondolom,hogy az utazás remek alkalmat nyújt ehhez.Ahogy a gyerekek megismernek idegen kultúrákat,vallásokat,ételeket és szokásokat,úgy észrevétlenül elfogadóbbá válnak a másság iránt.
Bármelyik országba jutunk el,beszélgetünk az ott élők hagyományairól,hitvilágáról és történelméről.
Beszélni is fontos persze,de a kézzelfogható tapasztalatok még nagyobb hatással vannak a gyerekekre.
Ezért például legutóbbi Indonéziában töltött nyaralásunk alkalmával minden délután, mikor megérkezett az apály,végig sétáltunk egy hosszú partszakaszon és összeszedtük az óceán által kisodort szemetet. Előtte mutattam képeket róla,hogy hány tengeri állat halálát okozzák a vízbe került műanyagok,így még nagyobb tétje volt a munkánknak. Szemétszedés közben pedig megfigyelhettük ahogy a helyiek kampós botokkal vadásznak a pocsolyákban maradt apró állatokra,ez is jó alkalmat adott egy beszélgetésre,akár a társadalmi különbségek,akár az egészséges táplálkozás szemszögéből. Az volt a legizgalmasabb délutánunk,mikor az alacsony vízben felfedeztünk egy kékgyűrűs polipot,ami az egyik atlaszunk szerint a világ 10 legveszélyesebb állatai közé tartozik! Volt nagy ámulás és lelkesedés! 🙂
Találtunk egy helyi szervezetet,akik arra vállalkoztak,hogy a munkanélküli asszonyoknak kereseti lehetőséget kínálva,ajándék-és dísztárgyakat készítenek a műanyag hulladékokból.Lelkes támogatója vagyok az ilyen kezdeményezéseknek,ezért tőlük vásároltuk meg az itthoniaknak szánt ajándéktárgyakat.Nagy sikere volt a csinos,színes kis táskáknak,hát még mikor megtudták,hogy az óceánból kihalászott hulladékból készült és nehéz sorsú családoknak nyújtottunk segítséget a megvásárlásával!
Meglátogattunk egy teknősmentő központot is,ahol az erősen veszélyezetett közönséges levesteknősöket igyekeznek megmenteni a kipusztulástól.Ez a világ összes óceánjában elterjedt állat sehol sem érezheti magát biztonságban,vannak akik a tojását fogyasztják,más népeknél a húsa számít különleges ínyencségnek,a bőréért is vadásznak rá,néhány vidéken pedig a páncéljából készítenek dísztárgyakat és ékszereket.A teknősmentők jól ismerik a tojásrakó helyeket,rendszeresen begyűjtik a tojásokat,a központban puha homokban biztonságba helyezik és a frissen kikelt teknősbébiket nagy gonddal nevelgetik.Mikor eléri azt a méretet,hogy már viszonylag nagy eséllyel életben tud maradni a természetben is,akkor szabadon engedik.Ha valaki anyagi támogatást nyújt a szervezetnek,akkor ő lehet az a szerencsés,aki szabadon engedheti az óvódából kinőtt teknősgyerekeket 🙂
Mondanom se kell,hogy ez az egész szemlélet,a homokban heverő kettévált tojáshéjjak,az egymás mellett sorakozó,egyre nagyobb méretű teknősöknek otthont adó medencék,az ott dolgozó elkötelezett srácok,akik ollóval darabolták apró falatokra a halakat a piciknek és a vízzel teli tálban kezünkbe adott teknősök az egész családot elvarázsolták!
Elképesztő élmény volt ezeket az apró kis lényeket szabadon engedi és látni,milyen sebesen igyekeznek a tenger felé,a következő pillanatban pedig már boldogan úsznak a végtelen óceán kéklő vizében.
Bármerre vezessen is az utunk,mindig megtanulunk néhány hasznos kifejezést az adott ország nyelvén.Ez a tudás hosszú távon velünk marad,az egyik Barbie babánk például csak spanyolul beszél,/igaz elég szegényes a szókincse,/thai étteremben mindig thai nyelven köszönik meg a gyerekek az ételt és nemréiben kiderült,hogy a Gru filmek mignonjai indonéz szavakat használnak 🙂
A trópusi éghajlaton az is szuper dolog, hogy számtalan állattal kerülünk testközelbe. Az a gyerek, aki látja hogy az őt külvevő természethez szorosan hozzátartoznak az állatok de nincs tőlük félnivalója, akinek a szobájában gekkók mászkálnak a falon, a terasza alatti üregben egy hatalmas varánusz lakik, a vacsora asztalon imádkozó sáska sétál, a játszótér kerítésén majmok csücsülnek, és a reggelijéből meg tudja kínálni az elefántokat, az igazi bizalommal fog közelíteni az állatok felé, sosem fog félni tőlük vagy bántani őket.
Utazások alkalmával,ha van rá lehetőség,meglátogatjuk a helyi iskolát,ami akár a lemodernebb technológiával felszerelt szingapúri csodasuli 4D-s nyomtatóval és versenymedencével,akár egy thaiföldi falusi bambuszkonyhó,kapírgáló tyúkokkal az udvaron,szemmel láthatóan nagy hatással van a gyerekek világára. Amikor tudunk,bekukucskálunk a helyi otthonokba,megfigyeljük és alkalom adtán ki is próbáljuk a tradícionális kézműves technikákat,végig járjuk a templomokat és megismerkedünk az ott élők vallásával,családias vendéglőkben megkóstoljuk a hagyományos ételeket,a piacon feltérképezzük az ott termő gyümölcsöket és zöldségeket és igyekszünk személyes kapcsolatot teremteni a helyi emberekkel,hogy a gyerekek minél korábban megértsék,mennyire nem számít,hogy valakinek milyen színű a bőre,milyen a ruhája és milyen istenhez imádkozik!
Természetesen nem kell a világ túlsó felére elrepülni,itthon is számtalan követendő példát találhatunk,de azért ha tehetítek utazzatok sokat, bátran induljatok el kicsi gyerekekkel is,mutassátok meg nekik milyen csodálatos és változatos a világ,hogy felnőve tudjanak majd vigyázni rá!
villo.blog 