Stone Town városának főterén döbbenetes hatású szoborcsoport készteti megállásra az embert a bájos gyarmati épületek és pálmafák szomszédságában. Az egykori rabszolgapiac helyén álló földbe süllyesztett gödörből üres tekintetű, meggyötört arcú, láncra vert feketék szobrai emlékeztetnek minden erre járót a sziget sötét múltjára.
Az iskolai történelem órákon valahogy nem volt téma a rabszolgaság, éppen ezért jól emlékszem mennyire szíven ütött, mikor fiatal koromban kezembe került a Gyökerek című könyv, melyben, egyes szám első személyben, fantasztikus érzékletességgel szemléltetik a kínokat és a brutális bánásmódot, amit egykoron egy rabszolgának el kellett szenvednie.
Azóta is összeugrik a gyomrom az ilyen történetek hallatán.
Zanzibár szépséges szigete évszázadokon át forgalmas kereskedelmi központ volt. Arab és indiai kufárok a városi piacon cserélték áruikat ébenfára, elefántcsontra, fűszerekre és rabszolgákra. A középkori utcácskákon sétálva nem nehéz elképzelni a régi időket, a kikötőben ugyanúgy horgonyoznak a hagyományos vitorlások és ugyanolyan nyikorgó taligákon szállítják az árut a sikátorokban, mint több száz évvel ezelőtt.
Az itt folyó emberkereskedelem nem ugyanúgy működött, mint Afrika nyugati partjairól az Újvilágba erőszakkal elhurcolt feketék esetében, melyet számtalan filmből és könyvből ismerhetünk.
A kontinens középső és keleti vidékein élő, egymással folytonos háborúzásban álló törzsek szívesen bocsájtották a kereskedők rendelkezésére hadifoglyaikat, sőt néhány nehéz helyzetben lévő ember önként is rabszolgának állt. De azért ne gondoljuk, hogy kevésbé volt kegyetlen az itt folyó üzérkedés. Az egykori rabszolgapiac a világ legnagyobbja volt és közel ezer éven át működött! Becslések szerint 11 millió rabszolga fordult itt meg, 4-ből egy fogoly maradt életben az üzlet megkötéséig. Megnéztük az alacsony mennyezetű, nyomasztó pincéket, ahová az újonnan érkezett rabokat zárták, a beszámolok szerint élelem és víz nélkül. A lehető legtöbb foglyot próbálták bezsúfolni a levegőtlen helyiségekbe, a mosdó hiányát az alulról bevezetett tengervízzel oldották meg. A rabszolgák értéke azon alapult, hogy mennyi fájdalmat bírnak elviselni, az egykori ostoroszlop helyén ma piros karikával ölelt fehér márványkör jelzi milliónyi ember itt kiontott vérét és szenvedését 😦
1873-ban Zanzibár szultánja, az akkori fennhatóságot gyakorló britek nyomására aláírta a szerződés, mely törvénytelenné tette a rabszolgaságot. Ám ez a papír nem tudta azonnal eltörölni az évszázados gyakorlatot. A törzsfőnök börtönök híján és a kapott fegyverekért cserében továbbra is örömmel küldték az élő árut és persze az arab kereskedők sem akartak lemondani erről a jól jövedelmező üzletről, így a hatóságok háta mögött tovább folytatták üzelmeiket.
Egyik kirándulásunk alkalmával meglátogattunk egy ilyen titkos bunkert, ahol a kíváncsi szemek elől rejtve, földbe süllyesztet kamrákban tartották az embereket addig, míg a monszunszéllel érkező ománi hajósok el nem szállították őket.
Lemásztunk a földbevájt börtönbe, ahol két cella volt, egyik a nőknek, másik a férfiaknak. Döbbenetes érzés volt állni a forró, sötét odúban, ahová alig jutott be friss levegő a szellőzőnyílásokon át és látni a falba vájt lyukakat, ahová az itt összezsúfolt rabok bilincseit erősítették annak idején! Végig mentünk az ösvényen, melyen a korbácsütések alatt botladoztak az éles fénytől hunyorgó, összeláncolt emberek, hogy végül a tengertől rejtett öbölben hajók gyomrába kerüljenek. A kereskedők igyekeztek eltitkolni árujuk származását és kilétét ezért sokszor korábbi életük holmijai és ruhái nélkül indították útnak őket. Ezek a mindenüktől megfosztott emberek csak a hiedelmeiket, a meséiket és a dalaikat vihették magukkal szülőföldjükről.
Felfoghatatlan hogy ez a paradicsomi táj, a pálmafákkal körbevett hófehér föveny és a türkizkék óceán micsoda kegyetlenségek színtere volt!
Nem mondom hogy ez a legvidámabb hely ahol életemben jártam, de ez is része a sziget történelmének és rengeteg izgalmas tudással lettem gazdagabb az arab hajósokkal, a szigetet alkotó kőzetekkel, a brit diplomáciával és a törzsi háborúkkal kapcsolatban 🙂
villo.blog 