Ritkán zárunk ennyire a szívünkbe egy szállodát, mint a zanzibári Pongwe Beach hotelt. Lehet hogy közrejátszott a sok utazásmentes hónap és az itthoni korlátozások után hírtelen ránk tört szabadság mámora, de ez nem változtat azon,hogy az egyik kedvenc szállásunk lett, ahová bármikor visszatérnénk. Ez a békés, családias hotel a sziget keleti partján található, az út felöl erdő öleli körbe, a hozzá tartozó szépséges partszakasz pedig olyan, mintha privát strandja lenne az embernek. Néhány halászon és az apálykor vacsoránakvalót gyűjtögető asszonyokon kívül senki nem jár erre.
Pálmatetős bungalónk alig pár lépésre állt a smaragdzöld óceán partjától, karcsú pálmafák árnyékában. Reggel mikor felnyitottam a szemem a hatalmas faragott ágyon, a moszkitóháló alatt, hallottam az ismeretlen madarak kiáltozását és a hullámok morajlását. Ha a nehéz, díszesen faragott ajtón kiléptem a teraszra, káprázott a szemem a hófehér homokon és a végtelen víztükrön szikrázó nap fényétől. Ahogy a tenger felé indultam a lépcső langyos kövein, felriasztottam az ott napozó színes gyíkocskákat, a bokrok illatos virágain reggeliző pillangókat, a parton pedig csak úgy iszkoltak előlem a fürge rákok, futottak homokba fúrt üregeik biztonságába.
A kora reggel tetőző dagály sós párába vonta az ég alját. Ilyenkor reggel rajtam kívül senki sem járt erre, szédítő érzés volt állni a felkelő nap fényében, beszívni a friss, fűszeres illatú levegőt, míg lábamat nyaldosta a selymes és hűvös Indiai-óceán. Elképesztő volt belegondolni, hogy amerre elnézek több száz kilométeren keresztül nincs szárazföld, ha itt elkezdenék úszni, legközelebb Szumátrán tudnék kikászálódni a partra.
A teraszunkon lévő asztalkára ilyenkor már ki volt készítve a teánk, az egyik tejjel, ahogy én szeretem. Csodálatos indítása volt a napnak egy bögre zamatos teával csendesen üldögélni a padon és egy megelevenedett képeslapban gyönyörködni, melynek lélegzetelállító színei olyanok voltak, mintha valaki túlzásba vitte volna a photoshoppot. Harsogó zöld levelű növények, élénk színekben pompázó virágok, hófehér homok és a hihetetlenül türkizszínű tenger egy karnyújtásnyira a házamtól, azt hiszem, ezt sosem tudnám megunni 🙂
Imádtuk hogy egész nap cipő nélkül lehet járni az elképesztően puha homokban, a medence melletti deszkákon, melyek a déli naptól felhevülve égették a talpunkat, vagy az étterem hűvös kövén. Igazán nem gondoltam volna, hogy ekkora szabadságérzetet nyújt, ha az embernek napokig nem kell cipőt húzni a lábára.
Lenyűgözött hogyan változtatja szinte percenként színét a tenger, az elapadó és visszatérő víz szintje, a nap állása és az égen vándorló felhők szűrője a kék ezernyi különböző árnyalatába öltöztette az óceán felszínét.
Napközben kedvenc helyünk a sziklák tetejére épült medence volt, melyből pompás panoráma tárult elénk, a partján álló kényelmes nyugágyakban fincsi koktélokat ittunk, miközben élénksárga szövőmadarak csiripeltek a fejünk fölött.
Apály idején nagyokat sétáltunk a sekély vízben, de hiába kutattunk, csak homokra bukkantunk, egészen addig, míg egy helyi fiú elő nem varázsolta a rejtőzködő állatokat. Felkutatott nekünk néhány tűzpiros tengeri csillagot, egy gülüszemű gömbhalat, két hatalmas tüskéjű tengeri sünt és egy szivacsot, ami ha hozzáértünk ibolyalila tintát lövellt ki magából.
Amit szintén nem tudtunk megunni, az az itt dolgozók kedvessége. Az a rengeteg figyelmesség, nevetés és jókedv amit kaptunk tőlük beragyogta minden napunkat. Fantasztikus pikniket varázsoltak nekünk az óceán partjára, bármilyen különleges kívánságot teljesítettek és mindig fülig ért a szájuk. A kertésztől kezdve a takarítónőn át a biztonsági őrökig mindenkinek volt hozzánk egy kedves szava, gesztusa és mosolya.
És a kaják! Minden nap visszasírom azt a salátát, amit ott kóstoltam! A hotel különösen nagy hangsúlyt helyez a konyhára, kivétel nélkül minden étel elsőrangú volt, csodásan tálalva. Hatalmas rákok, grillezett halak, szaftos tészták, mézédes gyümölcsök, még a híresen válogatós lányaink is el voltak ragadtatva az ennivalóktól.
Talán a legnagyobb kedvencünk az itt élő maki család volt, akik óramű pontossággal jelentek meg vacsoraidőben az étterem kupolájának gerendáin és a bátrabbak szívesen elfogadták kezünkből a banánt. A gyerekekkel együtt teljesen oda voltam ezekért a mókás pofájú kis majmokért, akiket a helyiek bush baby-nek hívnak és a nagylányom szerint, aki hatalmas Star Wars rajongó, tuti hogy róluk mintázták Baby Yodát 🙂
A meleg estéken a függőágyban fekve figyeltük a bársonyos égboltot, melyen milliónyi ismeretlen csillagkép ragyogott, hallgattuk a hullámok zenéjét és az erdő titokzatos hangjait.
Mire visszatértünk a házikónkba, gondos kezek összehúzták az ágyak körül a moszkitóhálót és alváshoz igazították az ágyneműt.
Ez a szálloda egy valódi paradicsom azoknak, akik szeretik a csendet, a természet közelségét, akik számára fontos a minőségi étkezés és élvezik ha vidám emberekkel vannak körbevéve. Nyugalom, pihenés, feltöltődés, napsütés, óceán, köszönjük http://pongwe.com/
villo.blog 