Különös találkozás egy kenyai kisvárosban

Hangosan kopog az eső az útmenti étkezde bádogtetején. Nanyukiban vagyunk, egy álmos mezővárosban, közvetlenül az Egyenlítő mellett. Igazi afrikai falusi kifőzde, semmi nincs túlbonyolítva. Pár egyszerű étel, a kézmosó mellett hiányzik egy faldarab, a becsorgó esővizet vödrök fogják fel. Recsegő zeneszó, állott zsírszag és néhány kíváncsi pillantás a törzsvendégektől. Bírom az ilyen helyeket! Sofőrünk egy turistásabb éttermet javasolt, de örülök, hogy ezt választottuk. Gyömbér teát, krumplipürét és zöldségeket rendelek, amíg várom az ebédet, nézelődök. Egyre jobban szakad az eső, szinte már dübörög a tetőn. Idebent nagy a nyüzsgés és laza a hangulat, mint mindenhol Kenyában. Egyszer csak megakad a szemem valakin. Egy fiatal fiú, aki szinte fénylik a helyiek csoportjai közt. Magas, karcsú, büszke tartású, nyílt tekintetű srác, elképesztő ruhákban! A farmeros/kabátos alakok között egy színes szoknyába öltözött, pipaszár lábú, fura fejdíszt és temérdek ékszert viselő fickó, akár egy paradicsommadár a verebek közt! Sosem láttam még hasonló figurát, nagyon szeretnék egy közös képet vele!

A srácot az étterem sarkában találom, beszélget egy társasággal. Közelről is hihetetlen látványt nyújt az a rengeteg cicoma rajta! Büszkén, fennsőbbségesen néz végig rajtam.

Hogy egy fotót? Neeem! Szó se lehet róla! Inkább mondjam meg ki vagyok én és hogy kerülök ide? Hova megyek? Északra tartunk? Van még hely a kocsiban? Akkor elvihetnénk magunkkal. Egy öt fős társaságnak lesz ott a kísérője holnaptól.

Így esett, hogy a srác megbeszélte a vezetőnkkel, hogy velünk tart és beült hozzánk a kocsi hátsó ülésére. Jókora tőrét lecsatolta a derekáról, zászlókkal és tollakkal díszített lándzsája pedig itt van a lábam alatt. Micsoda útitársat szereztünk! Csak titokban mertem lefotózni 🙂

Szandálja autógumiból készült, homlokán, nyakán, csuklóján és bokáján színes gyöngyökből készült ékszereket visel, haja kendővel összefogva, feje tetején madártoll mered az ég felé, még az állát is egy lánccal díszítette fel!

Na de ki is ez a srác és miért van így felöltözve? Ö egy ifjú harcos, méghozzá a szamburuk törzséből.

És tudjátok ki az az öt fős társaság, akiknek a kísérője lesz? Hát mi! Képzeljétek el, hogy pont azt a srácot szúrtam ki a tömegből, aki a vezetőnk lesz a szamburuk földjén! Micsoda egybeesése ez milliónyi véletlennek, hogy pont ugyanakkor, ugyanott keresztezték egymást az útjaink?!

Ő egy tévéfelvételről tartott haza Nairobiból, ahol előadást tartott a szamburu kultúráról három nyelven, élő adásban. Utána rádió riport is készült vele. Ugyanis ő Mr. Samburu Culture, a szamburu kultúra hivatalos nagykövete. Egy rangos versenyben nyerte el ezt a címet, már második alkalommal. Menő, mi?

Ezen kívül az is megtudtuk róla, hogy a neve Kampala, ami éles kést jelent. Egyébként egész úton csendben volt, a telefonját nyomogatta, csak akkor élénkült fel, mikor közeledtünk az otthonához. Megállított minket egy olyan helyen, ahonnan teljes szépségében látni népének szent hegyét és itt már ő kérte, hogy fotózzuk le 🙂

Másnap reggel pedig teljes díszben jelent meg, egy társával együtt, hogy elkísérjenek minket aznapi programukra. Walking with warriors, azaz gyalogos szafari a harcosokkal. Bejártuk a különleges hangulatú,száraz, bokros vidéket, amely a szamburuk törzsének és persze számtalan afrikai vadnak az otthona.

Egy harcos, vagyis morán, nagyon ad a külsejére. Kizárólag ők viselhetnek hosszú hajat a törzsükből, mindenki más, még a nők is, szinte kopaszra borotválják a fejüket. Kampala a haját vörös okkerrel szinezte be, ugyanezzel a festékkel arcára is készített mintákat. Feje tetején az elmaradhatatlan madártoll, az alkarján lévő karkötőt még egy apró, kerek, ovis kislányoknak való tükörrel is megbolondította 🙂

Samburu azt jelenti pillangó. Nem ők nevezik így magukat, hanem a környező népek, méghozzá színpompás viseleteik miatt. Az általuk hordott színek mindegyike egy-egy szimbólum. Kampala szoknyáján például a fehér a tehéntejet és ezzel összefüggésben az egészséget jelképezi, a vörös pedig a veszélyt és a bátorságot.

A másik fiú temérdek ékszerrel díszítette lábszárát, melyek minden lépésnél csilingeltek, a fejdíszébe pedig műanyag rózsákat szúrt. Az ő lábbelije is használt gumiabroncsból készült, felsőtestét pedig hegtetoválások díszítették. Ez a tetoválás rettenetesen fájdalmas módszerrel készül, ezért komoly tiszteletet ébreszt viselője iránt. Nem semmi látvány egy ilyen szamburu harcos! Kicsit olyan, mintha jelmezbálra öltöztek volna be, de nekik ez a hétköznapi viseletük. Együk kezükben lándzsa, a másikban okostelefon, őrület!

Ugye milyen klasszul néznek ki? Nehéz leírni azt a kisugárzást, ami egy ilyen fiatal harcosból árad.

Olvastátok az Afrikai szeretők című könyvet, vagy láttátok a belőle készült filmet? A főszereplő fehér csaj pont egy ilyen szamburu moránba szeretett bele első látásra.

A színes gyöngyből készült ékszereken kívül elmaradhatatlanul hozzájuk tartozik a késük, melynek a nyelét maguknak faragják és sokszor apáról fiúra száll és egy bunkós végű bot, ami nélkül sehová sem mennek. Ezzel verik fejbe az oroszlánokat, ha a teheneikre támadnak. Egy ilyen botot Tamásnak, a vezetőnknek is adtak a kezébe, ugyanis egy férfi ennélkül nem mehet ki a vadonba!

Ezek a srácok egy beavatási szertartás után váltak moránná, vagyis harcossá. Ezen a ceremónián körülmetélik őket, amit egyetlen hang nélkül kell tűrniük, különben szégyent hoznak a családjukra. Ezután kiköltöznek a faluból, a vadonban élnek és az ő feladatuk, hogy az állatokat és az embereket megvédjék a ragadozóktól és más törzsek támadásától, ami nem is ritka errefelé. Abban a hónapban, mikor azon a vidéken jártunk, több mint húsz áldozata volt egy törzsek közötti nézeteltérésnek.

Ez a felelősség, hogy ilyen fontos tagjai a közösségnek, mérhetetlen erővel és büszkeséggel tölti el őket, ami sugárzik minden mozdulatukból.

Kérdeztem Kampalát, hogy milyen lány tetszik neki, erre felháborodottan azt felelte, hogy egy moránnak tilos, hogy barátnője legyen, ilyenkor az a kötelességük, hogy megvédjék törzsüket, nem ilyen szánalmas dolgokra kell koncentrálni! Szánalmas, így fogalmazott 🙂 És rettentő rossz véleménnyel van az európai nőkről, akiknek nem fontos a társukhoz való kötődés és elvesztik a fejüket egy szamburu harcos láttán 🙂

Később finomított a dolgon, lehet barátnőjük, de csak akkor, ha felségül kéri a lányt. Ez úgy működik, hogy a lány apjának kell úgynevezett feleségváltságot fizetniük. Ez meghatározott számú állatot és valamennyi pénzt jelent. A morán időszak egy 15 éves periódus, csak ennek letelte után házasodhatnak. Neki még egy éve van hátra. És hiába engedik meg törzsének szokásai, hogy több felesége is lehessen, ő csak egyet szeretne.

Egy lánynak lehet több morán barátja is, valamennyiüktől nyakláncokat kap ajándékba. Ezeket házasságkötés előtt vissza kell adnia. Tehát amelyik fiatal lánynak sok nyaklánc lóg a nyakában, az népszerű a fiúk körében 🙂

Képzeljétek el, hogy ezek a srácok, hiába gyalogoltunk órákat a tűző napon, egyáltalán nem ittak vizet! Sőt, még cikizték is Tamást, hogy ne igyon annyit, mert kövér lesz és nem fog kelleni a lányoknak! A harcosok étrendje hús, tej és vér. Színtiszta protein. Ettől olyan erőssek és szálkásak. Különféle helyi növényekből készült főzeteket is fogyasztanak, hogy még keményebbek és szívósabbak legyenek.

Kampala szívesen mesélt magáról. 24 éves és a közeli város főiskoláján közösségfejlesztést tanul, bármit is jelentsen ez 🙂 Nagy dolog ez egy szamburu fiatalnak, törzsükből csak keveseknek van lehetőségük iskolába járni. Egyáltalán a városba is nehezen jut el valaki ebből a pásztor népből, ugyanis nem beszélik az ország közös nyelvét, csak saját törzsükét és nem tudják megfizetni a városi élet magas költségeit.

Képzeljétek el, Kampaláék 22-en vannak testvérek! Persze nem egy anyától, az apukájuknak négy felesége volt, ugyanis a szamburuknál, ahogy már írtam, többnejűség van. Édesapja pár éve halt meg, majdnem száz éves volt. A pontos életkortát nem tudni, ugyanis errefelé nem igazán tarják számon az évek múlását, az idő itt más mederben folyik, mint Európában. Aki egy szamburu kunyhóban látja meg a napvilágot, annak sosincs szülinapi bulija 🙂

A városban kollégiumban lakik, de ha hazamegy, akkor sem aludhat az anyukája házában, sőt, ha jól értem, be se mehet hozzá, csak távolról üdvözlik egymást. Az éjszakát a többi harcossal együtt a bozótban tölti. Vigyázzák a falu álmát és megvédik az állataikat a hiénák vagy az oroszlánok támadásától.

Igazán imponáló, hogy milyen büszke származására és a szamburu kultúrára! Úgy érzi, hogy kivételes az az összetartás, ami törzsüket jellemzi. Azt a keveset, amijük van, mindig megosztják egymással. Mindenkinek megvan a szerepe a közösségben, az időseket hatalmas tisztelet övezi és ők, a moránok, pedig igazi sztárok! A kicsi fiúk rajonganak értük és alig várják, hogy őket is végre harcossá avassák!

Izgalmas volt ezekkel a srácokkal a természetet járni! Mivel évek óta ezen a bozótos tájon élnek, mindent tudnak, ami a túléléshez szükséges. Jól ismerik a növényeket, az állatok nyomait, némi száraz elefántkaka és két bot segítségével pillanatok alatt tüzet gyújtanak. De emellett autót vezetnek és van Istagramm fiókjuk!

Kampálának saját Youtube csatornája van, törzse nyelve és a szuahéli mellett tökéletesen beszél/ír/olvas angolul is, de pénztárcának egy csíkos zoknit használ! Mintha két világban élne és mindkettőben egyformán otthonosan mozog.

Emlékezetes napokat töltöttünk az út menti étteremben megismert barátunkkal 🙂

Láttuk hogy követi az orrszarvú nyomait, milyen szerettel bánik a falubeli kecskékkel és micsoda csodálattal néztek fel rá, mint harcosra, a szamburu kisfiúk. Élveztük a tüzet, melyet vacsorához gyújtott nekünk és a moránok dalait, melyet teli torokból, lehúnyt szemmel énekelt. Láttuk milyen bátran viselte, mikor fejen vágta egy nehéz vas lemez, és milyen félősen ereszkedett be a nyakig érő vízbe, mert nem tud úszni 🙂

A legnagyobb hatást akkor tette rám, mikor meglátogattunk egy iskolát, ahol beszédet mondott a gyerekeknek arról, mennyire fontos a tanulás. Láttátok volna a csillogó szemeket és az az áhitatot, ahogy a gyerekőcök hallgatták! Ez a fiú született előadó!

Ugye milyen klassz srácot találtam az útszéli kifőzdében? Boldog vagyok, hogy megismerhettem! A szamburuk földjén töltött felejthetetlen napokról pedig még írok nektek 🙂