Etettél már paradicsommal szarvascsőrű madarat vagy uborkával tarajos sült? Fogta már meg a kezedet fényes bundájú orángután? Öleltél már át csuromvizes elefántot? A Lombok Elephant Parkban csupa ilyen élményben volt részünk!
Lombok, ami indonézül chilit jelent, egy meseszép sziget Bali szomszédságában. Középső részén egy gigantikus, igen aktív vulkánnal, hatalmas kiterjedésű esőerdőkkel, tündérszép vízesésekkel, rizsföldekkel és kedves emberekkel. Sehol sem láttunk még ilyen izgalmas és változatos partokat, a homok néhol napsárga, máshol koromfekete, csillámló fehér vagy teljesen rózsaszín!
A térkép szerint nem laktunk messze az elefánt parktól, de a főútról letérve csak lassan tudtunk haladni a falvak között kanyargó keskeny utakon, ahol robogósokat, talicskákat, malacokat és néhol majmokat is kellett kerülgetnünk:) Ezen a vidéken nemrégiben földrengés pusztított, de változatlan derűvel folyik tovább az élet, az újonnan épült házak melletti összedőlt kunyhók romjain csirkék gubbasztottak és gyerekek bújócskáztak. A hepehupás földút végén, ahol már a dzsungel az úr, végre megérkeztünk egy elefántszobrokkal díszített pompás kapuhoz.
Ez a bejárata annak a csodaszép trópusi vadasparknak, melyben az Indonéziában őshonos állatokkal lehet megismerkedni. Az itt élő állatok a természeteshez hasonló körülmények között élnek, néhányuk pedig emberek mellett nőtt fel, így örömmel fogadja a látogatók közeledését, pláne ha ennivaló is van náluk 🙂
A bejáratnál mindannyian kaptunk egy gyümölcsökkel teli fonott kosarat és csatlakozott hozzánk egy mosolygós fiatal fiú, aki végig vezetett bennünket ebben az őserdei hangulatú, szépen gondozott parkban. Belépéskor harsányan rikoltozó, színes tollú papagájok fogadtak minket, akik örömmel vették el méretes csőrükkel a feléjük nyújtott mogyorókat, egyiküktől puszit is kaptunk érte 🙂
Olyan is akadt,akinek nem volt türelme kivárni hogy megkínáljuk, hanem kiszolgálta magát 🙂
Mellettük kedvenceim, a szarvascsőrű madarak várakoztak, akik a koktélparadicsomot szeretik, méghozzá úgy, ha feldobjuk nekik a levegőbe. Ilyenkor a sas nagyságú madár villámgyorsan felrepül és elkapja a finomságot. Képzelhetitek mekkora kaland volt jó magasra feldobni a paradicsomot és figyelni, ahogy az óriási színes madár széttárja szárnyait és utána veti magát, közvetlenül melletted! A gyerekekkel együtt kiáltoztam minden egyes jól sikerült célzásnál 🙂
Mikor elfogyott a paradicsomunk tovább sétáltunk az indákkal benőtt fatörzsek, formára nyírt bokrok és illatozó virágok árnyékában, egészen az elefántokig. Három szépséges ázsiai elefánthölgy várakozott türelmesen, hogy megkínáljuk őket a kosárkáinkban lévő apró, édes banánokkal, amiből addigra már mi is befaltunk néhányat 🙂 Szelíd, kedves jószágok voltak, szívesen fogadták a simogatást és megtapogattak minket ügyes, csupaizom ormányukkal. Nemrég olvastam, hogy ez a különleges testrész 40.000 izomból áll, több szaglóreceptor található benne mint a vadászkutyák orrában, funkcionálhat karként, búvárpipaként vagy zuhanyként, több száz kilót képes felemelni, de egy tortilla csipszet is meg tud fogni úgy, hogy ne törjön össze. És annyira muris és csikis volt ahogy megfogdostak vele!
Maradtunk volna még mellettük, de mikor látták, hogy nincs több banánunk, odébbálltak 🙂
Mondták is a gondozóik: No food,no friends! 🙂
Az ez után következő pillanatokat biztos, hogy egész életemben nem fogom elfelejteni! Egy fa emelvényen nyugodtan ücsörgött egy hosszú, sötétvörös bundájú borneói orángután! Gondozója odakísért hozzá bennünket és bíztatott,hogy nyugodtan ismerkedjünk meg vele! Érett mangóval kínáltuk, de az étel nem érdekelte, inkább ránk volt kíváncsi. Ahogy leültem mellé, óvatosan, lassú mozdulattal a kezébe fogta és alaposan megvizsgálta a tenyeremet, miközben lábával a másik kezemet tartotta. Utána hosszan belenézett a szemembe és végül körém fonta a karját, varázslatos percek voltak!
Annyira emberi minden porcikája, a tekintete, a tenyere, a hosszú ujjai, amivel rettentő finoman érintett meg, nehéz szavakba önteni az érzést, amit mellette töltött el. Nyugalmat és békességet sugárzott, a pillantása pedig olyan mindentududó volt,mintha olvasna a gondolataimban. Bevallom őszintén, hogy könnyes lett a szemem, annyira megérintett az a pillanat, amikor a fejét óvatosan összedugta az enyémmel…
Csordultig telt szívvel sétáltunk tovább a változatos növények között kanyargó macskaköves úton felfelé a domboldalra, ahol vizesárokkal körbevett szigeteken egy szundikáló maláj medve, egy népes és nagyhangú gibbon csapat és orángután barátunk társai kaptak helyet. Láttuk a híres cibetmacskát is, mely a kopi luwak kávé előállításában segédkezik.
A domb alján,egy földkupacokkal körülvett mélyedésben, nagy termetű indiai süllel találkoztunk,aki pont úgy néz ki,mint tarajos rokona. Ő hatalmas rajongója volt az uborkának,az összeset befalta ami nálunk volt! Sajnos sehol nem találom a róla készült fotót 😦
Miután kiürültek a kosaraink, csatlakoztunk az elefántlányokhoz, akik éppen fürdőt vettek medencéjükben. Egyikük kényelmesen heverészett a vízben az oldalán fekve,lehunyt szemmel, csak néha dugta ki ormányát levegőt venni,láthatóan pompásan érezte magát. Gondozója megmutatta,hogy rettentően szereti ha vakarásszák,ezért keféket kaptunk,amikkel megfésülgettük ritkás szőrét és a parton lévő slaggal,szintén gondozója bíztatására, locsoltuk a hátát és meg is öleltük,amit láthatóan szívesen fogadott. Annyira hatalmas egy fekvő elefánt és olyan hihetetlen érzés hozzá simulni a nedves,meleg bőréhez és érezni a szívverését!
Medencézés után készítettünk egy csurovmizes családi fotót a parton ácsorgó unatkozó elefánttal és ebédelni indultunk. Az étterem felé menet boldogan fedeztünk fel egy néhány hónapos bébi orángutánt, aki a gondozója felügyelete mellett egy kötelekből és bambuszból készült játszótéren gyakorolta a mászás tudományát! Bűbájos látvány volt, ahogy a kócos bundájú,mókás pofájú apróság ügyetlenkedett a kötelek között!
Az teakfából készült étterem verandájáról szemünk elé tárult az egész park és a boldogan fürdőző elefántok. Ültünk a hűvös teraszon a kényelmes fotelekben, asztalunkon deres pohárban édes, friss ananászlé, odakint forrón sütött a trópusi nap,mellettünk színpompás orchideák illatoztak,papagájok rikoltozása töltötte meg a levegőt. Azt hiszem ezt hívják tökéletes pillanatnak…
villo.blog 